Jade Bodhisattva Buddhista Egyházközösség

A Jade útját járni

Csendes az éj, szikrázó hó roppan a lábam alatt.
Tiszta az elmém, telve a szívem, a derűm teljes
Te általad.
Nagy jövés és nagy menés közben, erre-arra
semmisem.
Szolgálni úgy: ahogy nemtenni Semmit.
Csak saját utamat követem.
Látszatvilágom elengedem!

Aktuális: II. Tai-Chi Nap 2014
a MABUHASZ Közhasznú Egyesület részvételével

Örömmel értesítünk mindenkit, hogy az idén is megrendezésre kerül a Tai-Chi és Chi Kung Nap, melynek partnerünk, a Mabuhasz Közhasznú Egyesült is aktív résztvevője. A rendezvényen - többek között - Tai Chi bemutatók láthatók és előadások hangoznak el a Tai Chi, a Chi Kung és az egészségmegőrzés témakörében.

Időpont: 2014. június 15., vasárnap
Helszín: Magyar Shaolin Központ, Kerepes, Szabadság út 102.

További információk: www.taichinap.hu és www.facebook.com/taichinap

Támogatóinknak

Jobbítsd meg önmagad 1%-kal a világ iránt!
Kegyes adományaidat köszönettel fogadjuk.

A Jade Bodhisattva Buddhist Közösség Egyesület ezúton is megköszöni az Ön támogatását. Az SZJA 1% felajánlását és további (anyagi és nem anyagi jellegű) támogatását, adományát a jövőben is köszönettel fogadjuk. A támogatással, adományozással kapcsolatban további információk itt találhatók.

SZJA 1% felajánlásához adataink:

név: Jade Bodhisattva Buddhista Közösség Egyesület
adószám: 18298558-1-42

Tisztelt érdeklődő!

Weblapunk folyamatosan alakulóban van.

Látogasson meg minket máskor is!

Az éjszakának vége már, foszló holdsugár,
de köd-borítva még a táj: szürke félhomály.
Pára, hogyha fölszakad, nyílik láthatár,
meglátod ekkor, mit takart, mi felfedésre vár:

rendíthetetlen óriásként hegy tűnik elő,
napsütötte ormokon békés, nyugodt erő.
Míg lenn a völgyben hömpölyög a nyugtalan folyó:
szilaj, tajtékos lendület, és folyton változó.

A hegytetőn ha megpihen, lelkem nyugalma kél,
de békétlen is egyaránt, vágtatna mint a szél.
A kék folyónak habjain ha csónakom halad
lelkendezve, boldogan a vágyam is szalad.

Melyik hely lenne otthonom, mit válasszak én?
Hisz azt az egyet jól tudom, a másik vonzna még.
Hegytető nyugalma kelt háborgó vágyakat,
míg békevágyat hoz nekem a zúgó áradat.

Dilemmám ésszel oldani igyekszem szüntelen,
ám nincs oly válasz egy se, mit bír az értelem.
Gondolatok tengerén, mint szűrt napfény dereng
a szív-tudat, s megsúgja azt, min bölcsen elmereng:

hegy, s a völgy és bősz folyó magában mit sem ér,
ne keresd, mi belőlük benned jobban él.
De együtt ők mind jól levők, elválasztva bár,
egyesülnek egszersmind, s belőlük kél a táj.

Így lelheted meg otthonod, békét, s harmóniát,
ha meglátod, s el is tudod fogadni: szép a táj.
S e szépség már, mi elkísér bármerre visz utad,
hegytetőn vagy bősz folyón ha élted áthalad.

Síkvidéki láthatárban Menny s Föld összér,
de itt, hol állsz, kettő között riasztón nagy a tér.
Az egyesülés örömétől elvágva ha félsz,
felismerni tudhatod, ember, mi végre élsz!

Földön lábadat amint szilárdan megveted,
s két karod az égig érve érint Mennyeket:
a Kör bezárul általad, a távol közel került,
s boldogságban benned él együtt a Menny s a Föld.

Így szolgáld az Életet, hídként élve meg,
hogy egymásra általad talál, mely eddig elveszett.
S a nagy találkozás-csoda: a pillanat, s helye
tebenned zajlik szüntelen, ez élted érdeme.


(Budapest, 2014. február 8.)